A mincha csuda izgalmas egy valami: míg a sáchrisz esetében egyértelmű, hogy ébredés után, munka előtt ejtjük meg (ha szükséges, fölkelünk miatta korábban), a máárivnál pedig tudjuk, hogy mikor van a "lefekvés előtt", és ezek az időpontok könnyen kezelhetőek, addig a mincha a nap közepére esik - munkaidőre, ebédszünetre stb. Épp ebben rejlik szerintem értéke: megszakítjuk a napot, kihasítunk a robotolásból egy szeletet, és azt az Örökkévaló és a magunk kapcsolatának szenteljük.
Leszámítva a pesti, rendszertelen magányos délutáni imáimat, életemben először júliusban vettem részt minchán, itt, a Konzervatív Jesivában: ma pedig, kevesebb mint egy hónap után már előimádkoztam. (Tudni kell, hogy a jesivában a chevruták mellett gyakorlati órák is vannak, én nuszách-ra ill. lejnolásra járok. Az előbbin a hétköznapi liturgiára koncentrálunk, szóval az istentiszteleteken való rendszeres részvétellel párhuzamosan is készültem a sáliách cibburkodásra.)
Forrás: hirhurim.blogspot.com
B''H, sikerem a vártnál is nagyobb volt: annak is köszönhető, hogy az Ámidát leszámítva nem a kurzuson tanult hagyományos dallamvilágot használtam, hanem különböző renewalos-progresszív helyekről összeszedett melódiákat, amiket szerencsére sikerült koherens egységgé kidolgoznom.
A következő volt a menü:
- Ásré (Zsoltárok 84:5, 144:15; 145, 115:18) - Ráv Dániel dallamán alapuló saját melódiával :-)
- Cháci kádis/Félkádis - J'didjától ellesett dallammal, kicsit módosítva
- Ádonáj, szfátáj tiftách - ímigyen (nem része az átlagos jesivai mincháknak)
- Ámidá/Főima (hangosan majd megismételve némán) - a maszorti szidurhoz képest módosított szöveggel; hagyományos hétköznapi nuszáchhal, ímigyen: egy átlagos istentisztelet a jesivában mindvégig ezzel a "dallammal" megy
- Tachanun némán
- Ozi v'zimrát Jáh (2 Móz 15:1) - azzal az angol nyelvű előszóval, hogy a Tachanunban megvallott gyengeségünkben az Örökkévaló a mi erőnk - ti. erről szól e kantáta: "Az Örökkévaló az én erőm, hatalmam és megváltásom." (nem része az átlagos jesivai mincháknak) - ímigyen
- Kádis sálem/Egész kádis - a nuszách-tanártól tanult dallammal
- Álénú - a maszorti szidurhoz képest módosított szöveggel; rekonstrukcionista dallammal, neten nem tanáltam meg, tudjátok, az Én od-os (Arieltől tanultam)
- Kádis játom/Gyászolók kádisa (tagoltan, ének nélkül)
A rekonstrukcionista Ráv Avigájil azt mondta, hogy fölköltözik Budapestre, csak hogy többször vehessen részt általam vezetett istentisztelen, az intézet igazgatója, a maszorti Ráv Dániel pedig szavamat vette, hogy fogok még sáliách cibburkodni, mielőtt elutaznék. A szintén maszorti Ráv Tamara - aki egyébként rendületlenül próbál összehozni egy Rehovotban működő, magyarországi születésű konzervatív rabbinővel - oda volt azért a "sok paprikáért, amivel megfűszereztem a minchát". Egy bóher-kollega megkért, hogy a következő előimádkozásomat hadd vegye föl videóra, megmutandó az otthoniaknak, hogy így is lehet ezt csinálni, egy másik csak simán átölelt - s a többi.
Mondtam már, hogy imádok istentiszteleteket vezetni?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.