Matekozás

Ha 7:30-kor kezdődik a sáchrisz a jesivában, és Mordekháj 40 percnyi gyalogútra lakik a céltól (elég zsidó ahhoz, hogy ne vásároljon több mint tízezer forintért havibérletet), s 20 percet szán arra, hogy összeeszkábálja magát és megreggelizzen (bevallom...), akkor hány órakor kell fölkelnie?

a) 6:30
b) 6:20
c) 6:15

Ha jól számoltam, ráérnék fél hétkor, de az órát 6:20-ra állítom be rendszerint, mert ismerem a reakciómat a korai vekkerre. (Nem véletlenül csörög 6:25-kor is.)

Szóval így kezdődött az első napom, és ma már másodjára is eképpen cselekedtem, és ez is lesz a menetrend a következő hetekben. Utoljára akkor követtem el ilyen korai kelést, amikor még gimnazistaként iskola előtt uszodába mentem.

Megjegyzem, megihletődtem. 

Az Ihlet

Voltam májusban á Paris - fogok még erről a kiruccanásról mesélni, mert ott is rengeteg benyomás ért -, és Élijáhú (akinél kevés ember állt valaha közelebb a lelkemhez) elvitt egy hétfő reggel sáchriszra egy reform zsinagógába. Ez önmagában még nem lenne nagy cucc, de több mint harmincan voltunk az istentiszteleten, hiába kezdődött az 7:30-kor. Ez a közösség havonta egyszer rendez reggeli istentiszteletet - a korai időpont annak tudható be, hogy még pont van rá az embernek ideje munkába menetel előtt, és lám, még egy progresszív közösségnek is van rá igénye. 

Már akkor is abszolút inspiráló volt számomra az élmény, hogy istentisztelet miatt kelljek ilyen korai órákban, meg akartam osztani másokkal. Ez a hajlam most csak megerősödött.

Amint hazaérek, egyik első dolgom lesz (a közös Bét Orim-Dor Chádás-Szim Salom hávdálá kezdeményezésével párhuzamosan) megpróbálni bevezetni hitközségemben, a Szim Salomban a hétköznapi sáchrisz/mincha/mááriv szokását, mondjuk (kezdetben?) havi egyszeri rendszerességgel. Aztán meglátjuk, ha nincs rá igény, majd egyedül soklizok kitartóan a Tóra-szekrény előtt.

---

Megj.: Életemben először itt láttam nőket tfilint légolni. Menő!

Kép forrása: 3.bp.blogspot.com