A poszt címében mindössze három szó van, ami esetleg magyarázatra szorulhat:
- davenol (jiddis): imádkozik
- maszorti (héber): hagyományos; esetünkben a reform irányzathoz képest konzervatív zsidók önmeghatározása, l. a jesivámat
- Kotel (héber): fal; esetünkben az egykori Szentélyt körülvevő fal nyugati oldala, ami keresztény körökben Siratófalként ismert
Vasárnap az izraeli "demokrácia" rendőrsége a Women of the Wall (A Fal Női) négy női aktivistáját ima közben őrizetbe vette, amiért imasálat viseltek a Kotelnél, ti. "veszélyeztették a közbiztonságot".
Ha valaki nincs otthon a hagyományos (most ne maszortiként fogjuk föl e szót) zsidó vallás rasszista elemeiben - akad ebből bőven, azért is akarok rabbi lenni, hogy minél többtől megtisztítsam a judaizmust -, annak az első reakciója valószínűleg annyi, hogy WTF? Hogyan veszélyezteti pár imasálban imádkozó nő a békét?
A válasz egyszerű: mint mindig, most is a szélsőjobbal van a baj(om), csak most a vallási értelemben vettel. Adott egy, világviszonylatban abszolút kisebbségben lévő zsidó vallási csoport, ami egyelőre Izraelben a többséget képezi, és ami az izraeli országgyűlésben, a Knesszetben is nagyon jól érzi magát - az ortodoxia. Nagyon jól le tudják vezetni, hogy miért ne hordjon a nő táleszt, azaz imasálat, ti. ez időhöz kötött micva/parancsolat, a nők pedig az ókori gender policies miatt az ilyenek alól föl vannak mentve; ahogy a zsinagógában, vagy épp a Falnál történő szegregációra is kiváló ürügyük van - ti. Mirjám külön vezette át a nőket a tengeren. (Nem csak nekem tűnnek ezek az érvek hímsoviniszta erőlködésnek, ugye?)
Ennek a direktívának az eredménye - túl azon, hogy a nőket alárendeli a férfiak által meghatározott ízlésmintának -, hogy a Kotelt is fölosztották, háromnegyede a férfiaké, egynegyede a nőké: így míg a hímek részén pangás van rendszerint, a nőstények kénytelenek nyomorogni. Gáz ez... De egy biztos - ahogy az a reform és konzervatív rabbik első állami elismerése kapcsán írt, a Szombatban nemrég megjelent cikkemben állt -, Keleten a helyzet változó: eljön még az idő, amikor Izrael nem az ortodoxia játszótere lesz. Ennek az olvadásnak egy fejleménye a maszorti/egaliter Kotel létrehozása, l. alant.
Kép a vasárnapi eseményről. A középső csaj történetesen a jesivám bóherje, büszke vagyok rá. Fotó: haaretz.com
Az ortodoxokkal szemben a világ vallásos zsidóságának több mint 60%-át képező konzervatív-reform zsidóság, ami különösen az Egyesült Államokban erős, a minél nagyobb inkluzivitásra helyezi a hangsúlyt: mit csináljon hát az egyszeri konzi/reform nő, aki imasálban és kipában szeretne a Falnál davenolni, mert így nagyon kavanát ér el vagy mittomén? Mint láttuk az előbbi hírből, ezt a Nyugati Falnál bármennyire szeretné is, nem tudja megtenni.
Az Örökkévalónál meghallgatására találtak a reform/konzi imák, 2000-ben a hatóságok - az ortik őrjöngése mellett - rendelkezésünkre bocsátották a Nyugati Falnak az északitól szeparált déli oldalát, amit azóta az Egaliter Kotel néven ismernek. Már akik ismerik, mert például most tavasszal, mikor a Falnál voltam egy reform zsidó vezetőkből álló csoporttal, senki sem hallott még róla.
Emberkék az Egaliter Kotelnél. Fotó: torontotoranana.blogspot.hu
Nehezzeben megközelíthető, a Davidson Centre archeológiai parkon keresztül lehet odajutni, kisebb is, de a miénk, és kedvünkre davenolhatunk ott, együtt kipás-táleszos csajokkal, anélkül, hogy a fanatikusok megzavarnának bennünket. S ezzel a lehetőséggel a jesiva nyári programja alatt többször is éltünk, mindannyiszor gyönyörű volt. A Koteltől a jesiva felé az ébredő Óváros falai között ezt a niggunt gajdoltuk, valahányszor végeztük a kinnti sáchrisszal:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.