Duma
Tegnap és ma reggel Nabluszban töltöttem az időt, egy Ramallahtól busszal kábé 60 percre északra található városban, ahová Szépszemű csábított el - Alhamdulillah! (R.-nál több lakossal rendelkezik, ahogy nem egy más palesztin város. Helybéli haverok szerint R. pusztán azért lett Palesztina központja, mert híresen nyitott, magas a keresztény kisebbség aránya stb., és ez az izraeli tárgyalópartnereket megnyugtatja. S mert ott van a legtöbb fegyver.)
Szépszeművel először elmentünk meglátogatni a hegyekben lakó "alterzsidókat", a szamaritánusokat: izgalmas egy népség, meggyőződésük, hogy Ábrahám igenis föláldozta Izsákot, vallják, hogy a Szináj helyett itt, a nabluszi hegyekben kapta a zsidóság a Tórát és mellesleg a Szentély is itt állt, nem Jeruzsálemben.
Ilyen tények ismeretében ritka izgatott voltam, hogy vajh milyen lesz életem első szamaritánusával a beszélgetés, erre föl az egész falu kihalt volt, egy embert sikerült találni, az is Ná-Ná-Náchmán-ista, aki, mint kiderült, a szamaritánusokat nem is tartja zsidóknak... Fölleltünk ugyan egy múzeumot, de az zárva volt: rátelefonáltam a tulajra, a száma kinn volt a bejáraton, amaz hidegvérrel közölte, hogy 50 sékelért (kb. 3000 Ft) kinyitja nekünk a múzeumot. Szépszemű erre csak annyit mondott, hogy "ezek tényleg zsidók", én meg nem tiltakoztam, mert tényleg. (Miért kerül a prágai zsinagóga sima jegye 5000 forintba? Miért kell a Dohány megtekintéséért 2000 forintot leperkálni?)
Nablusz főtere.
Ezután elfoglaltunk egy hotelt, ti. azzal a feltétellel látogattam meg Szépszeműt, hogy szállást szolgáltat, így hát - leplezetlen meglepetésemre - fizetett nekem egy szobát. Miközben Budapesten az LMBT körök kedvenc figurája lenne, melegségét minimálisan tudja megélni Nabluszban: hiába a több százezer lakos, csupán egy hasonszőrűt ismer, "nem egymás esetei". Egy ideig neten "randizott" egy izraeli sráccal, de kénytelenek voltak föladni, mert az izraeli hatóságok nem adtak látogatási engedélyt Szépszeműnek, a másik pedig nem jöhetett Palesztinába, mivel az izraeli állam vérengző vadállatoknak beállítva a palesztinokat megtiltja minden polgárának "a saját érdekében", hogy Ciszjordániába vagy Gázába lépjen. Ezek után maradnak a városába tévedő külföldiek... Új missziót találtam magamnak: kiszabadítani Szépszeműt Palesztinából! Mint mondta, régóta álmodik a nyílt és szabad életről, miért ne próbáljuk megvalósítani... Már elkezdtem kutatni a hollandiai menekültstátusz mikéntjeiről.
Ami a szállodát illeti: hatemeletes, ám szerintem rajtam kívül egy vendégük nem volt (ez főleg reggelinél derült ki, amikor miattam nyitották ki az étkezőt, pedig a meghirdetett időponthoz képest egy órás késéssel érkeztem). Amíg Szépszemű iftárt (a böjtöt megtörő esti étkezést) ült családjával, addig én összehaverkodtam a portásfiúval, Mohameddel, aki szintén borzasztóan izgalmas egy figurának bizonyult: mint mindenki eddig, ő is tök pozitívan reagált a zsidóságomra, elmesélte, Toulouse-ban tanult, és történetesen ismerte az idén nyáron gyilkolászó ámokfutót, és biztosított afelől, hogy a paleszitnok 99%-a nem tud azonosulni zsidó kisgyerekek lemészárlásával. Szerinte névrokon gyilkosa csak ártott a palesztin ügy megítélésének: szerintem is. Egyébként pusztán néha portás, főállásban a Women's Study Centre könyvtárosa, ritka értelmes egy figura, kíváncsi vagyok, hogy találkozunk-e még.
Képek
A ramallahi buszpályaudvar. Ilyen kisbuszok jelentik az összes távolsági tömegközlekedést Ciszjordániában. Nablusz felé egy nagyszakállú, szürke lepelben pompázó pasas ült le mellém, rámmorgott, hogy szálem álejkum, én pedig álejkum szálemmel köszöntem vissza, és ritka büszke voltam magamra, bár ő nem díjazta erőlködésemet. A szakálla volt olyan tekintélyparancsoló, hogy az egyórás út alatt ne merjek inni (ti. még mindig Ramadán havában jártunk) - szerencsére a jármű légkondicionált volt.
Nablusz. Jelentem, itt élet van - s forgalom. Szépszemű megjegyezte, hogy úgy közlekedem, mint egy palesztin (azaz körülnézés nélkül átvágok bármilyen úttesten - de tényleg, csak így lehet, különben nem állnak meg az autók, útjelző lámpák nincsenek sehun). Ezt bóknak vettem, ti. abszolút hiszek a Si fueris Romae, Romano vivite more! elvében. Bár az első napokban még európaioskodtam, de szerencsére hamar kivetkőztem magamból.
A Szépszemű (elöl) és a Gazella (hátul). Az utóbbi, egy ismeretlen helybéli, mikor látta, hogy nem vagyunk biztosak benne, tovább akarunk-e menni, mivel egyre nőtt a hegyen lévő szögesdrótok száma, odaszökellt hozzánk, és arabul lelkesen biztatott bennünket, hogy menjünk vele. Szavát megfogadtuk, én pedig életem először szögesdrótok között mászkáltam, ti. egy, a megszálló hadsereg által szétrombolt erődítmény maradványai között bukdácsoltunk. A kilátásért - amit én, vadbarom nem fotóztam le - mindenképpen megérte; Szépszemű is most volt itt először, hiába lakik már évek óta Nabluszban. Egyébként pontosan két nappal fiatalabb nálam, s decemberben szerzi meg a diplomáját orvostanból.
Érdemes megfigyelni a képen, hogy hosszú nadrágot hordunk, én is, ha nem is vagyok rajta. Az idő fölülről súrolta a 42 fokot, ráadásul egy hegy tetején voltunk árnyék nélkül, de lábakat rendes muszlim akkor sem mutogat.
Egy mártír, az iszlám zöld fényébe burkolózva. Mikor ezt fotóztam, egy idősebb bácsi odajött hozzám, megveregette a vállamat és mondott valami kedveset a saját nyelvén. Nabluszban amúgy rajtam kívül nem láttam európaiakat, de itt is ugyanolyan nyitottan viszonyultak hozzám, mint Ramallahban és Al-Birében. Megszerettem ezt az országot, no.
A sötétedés utáni város. Estefelé, egyedül a szálloda felé tartva, mikor nem tudtam megértetni magamat angolul helybéliekkel, héberre váltottam: és így mindjárt létrejött a kontaktus, tudtak segíteni. "Merkáz háÍr/városközpont? Szmolá/balra!" Ugyanígy az üzletben is, mikor datolyát kerestem, már nem is azt mondtam, hogy palm tree's fruit, hanem p'ri sel hátámár, és rögtön tudta a gyerek, hogy mi a bajom. Mohammed szerint Palesztinában közel sem olyan gáz zsidónak lenni, mint palesztinnak Izraelben: ugyanis itt az embereket nem az a jobboldali diskurzus neveli föl, mint a fal túloldalán lévőket. Lehet benne valami... Megjegyzem, a szamaritánus zsidóknak fix helyük van a palesztin nemzetgyűlésben. Szintén apró adalék, hogy Ramallahban simán megfér egymás mellett a mecset és a templom, több embert is láttam feszülettel a nyakban utcán sétálgatni stb.
Másnap reggel az óvárosban. A tegnap esti macsóság (ti. az óváros közönsége 100%-ban férfiakból állt, és dugig volt velük a sok szűk utca) törékenységgé változott, így már sokkal jobban bejött. Fantasztikus élmény volt az ébredező óvárosban sétálgatni, kiváló kezdése volt a napnak, és illő zárása nabluszi tartózkodásomnak.
Utószó
Szépszeművel való történetünk első felvonásának utolsó két mondata - miután megmondtam neki, hogy valószínűleg jövőre is jövök Izraelbe, s akkor muszáj lesz Ciszjordániába is ellátogatnom -, így nézett ki:
Szépszemű: "Then, see you next year... inshallah."
Mordekháj: "Yes... inshallah."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mordechai 2012.08.16. 13:33:37