A vasárnap reggel induló repülőig utolsó napjaimat Jeruzsálemben Doronnál, egy svájci fiatalembernél töltöm. Tágas, belvárosi fészekben lakik, ízes Schwiizerdütsch-jét élmény hallgatni, rendszeresen megkajáltat (elsőrangúan főz) stb., de ez a francot sem érdekli, ami miatt izgalmas lesz, az az, hogy történetesen a Jews for Jesus nevű messiáshívő zsidó csoport hiperaktív tagja.
A wifi felhasználóneve How Great is Our God ("mily nagy a mi istenünk"). A jelszót nem árulom el (hehe), de szerepel benne Yeshua (Jézus) neve.
Csütörtökön (ill. tkp. pénteken) hajnali négyig messiáshívő rockot hallgattunk, közben kibeszéltük, hogy mi a bajunk a Sulchán Árukhnak a spiritualitás helyett a fizikára hangsúlyt helyező jellegével - ezzel az érzéssel nem vagyunk egyedül, egy konzervatív rabbijelölt szavait idézem: "erre a szarra vártunk kétezer évig?!". Elmesélte, hogy (ortodox) szülei kádist mondtak érte, miután hét évvel ezelőtt, 20 évesen bejelentette nekik, hogy Jézust tartja a messiásnak, apja azóta csak munkaügyben áll szóba vele (egy cégnél dolgoznak). A régi jesivabeli és egyéb helyekről származó "hagyományos" zsidó barátokat lecserélte messiáshívő haverokra: választék az van bőven, évente 200%-kal nő a taglétszám - legalábbis ő ezt állítja.
Kíváncsi vagyok, úgyhogy elkísértem a másnapi szombatfogadó meetingjükre (így hívják az összejöveteleiket), ami ultra-reform módon délután háromkor kezdődöt. Kicsit bizarr szerintem tűző nap mellett szombati gyertyákat gyújtani, de hát ez van, kihúzzák a sábeszt, amennyire csak lehet. A kábé 500 férőhelyes hitközségben voltunk mondjunk ötvenen, nagy átlagban rokonszenves emberek, és meglepően sokan fiatalok. A dzsembori 20 perces késéssel kezdődött, úgyhogy tényleg zsidók.
Mint minden, természetesen a gyertyákra mondott áldás is alternatív volt, kihagyták belőle a micvákra vonatkozó részt, ti. a messiáshívők nem komálják a rabbik által összeállított 613 micvát. Ímigyen mondatik:
Baruch Atah Adonai, Eloheinu, Melech ha olam,
Asher kidshanu beed-va-reh-cha,
V’na-tahn la-nu et Yeshua m’she-chay-nu,
V’tzee-va-nu l’he-oat oar la-olam. Ah-main.Blessed are You, O L-rd, our G-d, King of the Universe,
Who has sanctified us in Your Word,
Given us Yeshua our Messiah,
and commanded us to be light to the world. Amen.
A gyertyagyújtás után "dróse" - nominant: message - következett, mely alatt egy csaj, karjában egy göndör hajú kisfiúval (abszolút egaliterek, nincsen még rabbi se, öt előimádkozó előéneklő van, nők-férfiak ugyanolyan jogokkal rendelkeznek stb.) a hetiszakaszból levezette, hogy Jézus a megváltó, és senki más. Váljék egészségére. Majd jött az éneklős rész, rajtam kívül szinte mindenki végigállta, kezeiket az ég felé kinyújtva stb., ennyi átszellemült arcot egy helyen látni nem mindennapi. Ízlések és pofonok, maradjunk annyiban.
Volt egy dal, aminek a refrénje így szólt: "Adonáj, Jesuá, rak atá hú Adonáj!" (Urunk, Jézus, csak te vagy az Urunk!)
Doron szerint ez az év legnagyobb bulija. Ő ott lesz - és te?
A progresszív zsidóság hagyományos álláspontja szerint a messiás smafu, én viszont várom: de nem egyfős megváltót, hanem egy olyan messiási kort, amit sok-sok mini-messiás hoz el együtt. Az én messiásom több ezer/százezer (?) emberből áll.
Komálom Jézust, még prófétának is el tudnám fogadni (pár, tanítványai által lejegyzett kijelentését cenzúrázva), de ezen meggyőződésem miatt az én megváltóm nem lehet. De örülök neki, ha mások bele tudják élni magukat a Iesus Hominorum Salvator elvébe, így szép, színes, szagos a világ.
Megjegyzem, az istentisztelet végén arra lettem figyelmes, hogy fölszakadt egy picit a bőr a bal hüvelykujjam alsó részén. Ha egy kicsit is érzékenyebb lennék, biztos stigmának venném.
---
Este, hogy azért rendes kábálát sábáton is részt vegyek, a szerelmeimhez mentem. Tök véletlenül öt ismerőssel találkoztam, kettő némettel (akikkel még egy jeruzsálemi konferencián ismerkedtem meg tavasszal), egy magyarral (volt majdnem egy közös projektünk egy amerikai zsidó szervezettel), egy amerikaival és egy kanadaival (az utóbbi kettő bóher-társam volt és meg is hívtak vacsorázni, ami kiváló dolog). Aztán hazafelé az utcán találkoztam egy másik amerikai bóher-társsal. Mennyi jó ember...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.