Mordechai in da Holy Land

Mint arról pár napja tudósítottam, Ráv Avigél az egyik minchám után fölkért, hogy a Jeruzsálem melletti zsinagógájában, Cúr Hádászában kábálát sábát és mááriv istentiszteletet vezessek: vagyok annyira bátor/vakmerő, hogy elvállaljak előimádkozói szerepkört egy olyan zsinagógában, ahol korábban sose vettem részt szombatfogadáson, úgyhogy igent mondtam.

Pénteken délután négyre értem jött a rebbe kocsival, hogy kivigyen a zsinihez, kevesebb mint fél óra alatt oda is értünk – mikor purimkor kocsikáztunk a településre (nem a mostani volt az első, hogy Ráv Avigéllel nem tanár- diák viszonyban töltöttem az időt, és ezért borzasztóan hálás vagyok, ugyanis bizonyos szempontból példaképem, erről később bővebben), akkor legalább másfél órán át nyomorogtunk a dugóban...

A reform zsinagóga. Az az álmom, hogy a város zajaitól távol, természetben vezessek istentiszteletet, kis híján teljesült.

Este körülbelül húszan gyűltünk össze a zsinagóga épületében, férfiak-nők, idősebbek-fiatalabbak vegyes arányban, rajtam kívül egy jöttment volt még jelen, természetesen az USA-ból. Még korábban kaptam szidurt, úgyhogy annak mentén szerkesztettem meg az istentiszteletet. A menetrend a következő volt: 

1. J'did nefes (így: https://www.youtube.com/watch?v=KnCMEX6qpZw)
2. L'khu n'rannena (Carlebach: https://www.youtube.com/watch?v=9Uigo_ZA2oA)
3. Hallelujáh (150. zsoltár
4. Mizmor sírú l'Ádonáj (Carlebach: https://www.youtube.com/watch?v=wwPWY5KNHQQ)
5. Mizmor l'Dávid (Carlebach: 
6. Mizmor sír l'jom hásábát (így: https://www.youtube.com/watch?v=_nxuX34KvoE)
7. Cádik kátámár (izraeli: https://www.youtube.com/watch?v=F0HDKA3IaKs - és közben két lány táncra perdült, jééés!)
8. L'kha Dodi (Mary Poppins: Csimcsirecsí vagy mi a neve dallamára, Áriel ihletésére)
9. Bárkhú (Siegel: https://www.youtube.com/watch?v=1eXt8sk8MUY )
10. S'má ("hagyományos")
11. Áváhát olám (Friedman: https://www.youtube.com/watch?v=q8hgaorWqWA)
12. V'samrú (így: https://www.youtube.com/watch?v=l4IDtD0oHZY)
13. Ádonáj, sz'fátáj tiftách (Taubman: https://www.youtube.com/watch?v=UWEhIDuMkGc)
14. Ámidá (némán)
15. J'hi l'rácon (egy izraeli sláger-változatban, általam nem ismert dallammal, de az egyik csaj kérte, hogy hadd énekelhesse el, hát jóváhagytam, miért ne tettem volna – a többiek ismerték, és veledaloltak)
16. Od jávó sálom álénú (Ben Ari: https://www.youtube.com/watch?v=tGGZFJEKBKg)
17. Álénú (én odos)
18. Kádis (nem énekelve)

(Nincs kéznél most imakönyv, és lusta vagyok fölállni, hogy elmenjek a könyvespolcig, úgyhogy elképzelhető, hogy van keveredés az imák sorrendjében, és valószínűleg ki is hagytam a fölsorolásból egy-kettőt, de különösebben nem izgat, a lényeg, hogy az est hangulata átjöjjön így neten keresztül is.)

A reakciók zöméből most nem fogok idézni, mert megint ír majd egy olvasóm, hogy akkora az arcom, hogy nem fér el a webkettőn, de egyet hadd meséljek el mégis: egy 16 éves csaj istentisztelet után odajött hozzám, és azt mondta, olyan élményt jelentett neki ez az este, hogy legközelebb ő akar előimádkozni. Továbbítottam a rabbinak a lelkes tag üzenetét, kíváncsi vagyok, lesz-e folytatása e lendületnek... Mellesleg mindvégig csörgődoboltam, nyamí... Csörgődobot a Szim Salomba!

Éjszakára a hitközség egy aktív családjánál, Kánaánéknál szálltam meg, volt terjedelmes sábeszi vacsora kidussal meg mócival (bár birkhát hámázonra már nem futotta) stb. Két tinédzser lány hiperaktivitásával kellet megbirkóznom, nem bírtak leszállni rólam, megállás nélkül faggattak: a fiatalabbik a Harry Potterről alkotott véleményemről, a másik Hungárijáról és a diaszpóra zsidóságáról. Az előbbit hamarabb el tudtam intézni.
A házhoz tartozik alapjáraton még egy 17 éves fiú is, aki most épp Lengyelországban van „holokauszt-kiránduláson” - leírni is szörnyű, de tényleg így hívják -, az ő ágyában aludtam, de sajnos nélküle.

Cúr Hádászá központja.

Másnap a reform súlban nem volt műsor, úgyhogy az ortodoxokhoz mentünk: 6000 fős a mosává, több orti zsinagógája is van, mindegyik más-más rítus szerint működik. Mi az askenázokat választottuk, akiknek a főhadiszállása egy lecövekelt karavánkocsiban van, úgyhogy az egyedi hangulat garantált.

A városka szélén lévő bazi nagy ex-járműben Tóra-szekrénytől kezdve mechicán és bimán át minden megtalálható, plusz sok-sok műanyag szék, nem egy mindennapi látvány. Az istentisztelet terjedelmes volt, négy órán át simán eltartott, de szerencsére pörgött több ventilátor is, így nem éreztük, hogy odakinn 38 fok van.

Dél körül a rebbével és gyerekeivel, Dáviddal és Gábriellával hazabattyogtunk, és most kezdődtek igazán az izgalmak.

Az izraeli Don Quijote és Sancho Panza. Vagy nem.

Mint korábban mondtam, Avigél félig-meddig példakép. Miért is? A rekonstrukcionista rabbi vállaltan leszbikus, 1996-ban házasodott össze párjával, akivel 11 évvel ezelőtt alijáztak, első közös gyerekük 9 éve született, második pedig 5 éve. Fantasztikus egy család. Mindkét anyuka ritka rokonszenves – a rebbecin madarász, mikor mondtam neki még tavasszal, hogy Magyarországról jövök, az első reakciója az volt, hogy „de jó, ott vannak pelikánok”, bár kénytelen voltam fölvilágosítani, hogy tudtommal nincsenek, esetleg a Duna-deltában, de az már Románia –, a gyerekek ultracukik (Dáviddal kiválóan lehet birkózni, Gábriela pedig remek dumapartner), és olyan természetesen beszélnek a „my mums”-ról, hogy azt gyönyör hallgatni.
Ávigél egyébként Cúr Hádászában csak leszbikusságát vállalja föl, azt mondja, azt jobban lenyeli a helyi ortodox többség, mint a női rabbit – és a gyerekei szempontjából is fontosabb. S jelentem, az ötéves Dávid semmivel sem femininebb más fiúknál, purimkor nindzsának öltözött, engem pedig kétszer is seggbe rúgott, „hiányzó apakép” ide-vagy-oda.

Gábriela mesélt a szomszéd városról, ahol kizárólag charedik laknak (az autóút mellett figyelmeztetőtábla: „Ez a város a Tóráé”) és ahol a legközelebbi orvosi ügyelet található... Kénytelenek voltak már többször is odamenni: mikor az ember időpontot kér, a telefonos pasas figyelmezteti a zembert, hogy alkalomhoz illő ruhában jelenjék meg, a falon a piktogrammokon egyedül kipás férfiakat ábrázolnak stb. Durva hely lehet.

Délután, ha már egyszer sábesz volt, tévézés és számítógépezés helyett elmentünk kirándulni a hegyekbe (nem véletlenül Cúr – szikla – a hely neve), láttunk legelő kecskéket, mosolygós kecskepásztort, találtunk egy völgybe ékelt bunkert, gyönyörködtünk a hegy túloldalán lévő muszlim települések egyenmecsetjeiben, sziklákat másztunk, kígyókat és skorpiókat kerülgettünk (szerintem életemben először láttam skorpiót természetesen környezetében: ekkor fordult meg a fejemben, hogy talán nem volt jó ötlet szandálban jönni)... Lehet, hogy a nap tűzött, pedig délután ötig vártunk az indulással, de marha jól éreztem magam.

A rabbi, a rabbinikus kulacs, a rabbigyerek és a kecskepásztor. (Háttérben a charedi város.)

A legszebb csak ezután következett: sötétedés előtt összegyűlt a család a ház kertjében, és a gyerekeknek – mint minden szombat este – kitűzték a feladatot, hogy aki először megtalálja az égen az első három csillagot (amik a szombat kimenetelét jelentik), az tarthatja aznap a szombatbúcsúztatáshoz használandó havdala-gyertyát. Én is akarok majd ilyet játszani minden szombat este a gyerekeimmel!

Gyönyörű volt ez a szombatom... Életem eddigi legbékésebb sábeszét Lotánban, egy Negev-sivatagban található kibucban töltöttem, de azt hiszem, a második helyezést Cúr Hádászá és Ráv Ávigél családja érte el.

Ez pedig egy pici cica.