A tört-helyiek + a jesiva (tört)-helyiei

Tegnapelőtt találkoztam Marcival, kultúrantropológus haverral, aki épp a Jeruzsálemtől egy kőhajításnyira lévő (ezt bizonyára több jobbos cionista is letesztelte már) Bét-Dzsalában kutatja a kutatnivalót. Átugrott Nyugat-Jeruzsálembe meginterjúvolni a Notre-Dame nevű szálloda-étterem igazgatóját, akik palesztin származású fiatalokat képeznek önként és dalolva szakácsnak. S ha már a környékemen járt, benézett hozzám a jesivába, ahol épp egy midrásról tanultunk, amiben Mózes és az ősatyák nem járnak sikerrel, amikor észérvekkel, saját áldozataikra hivatkozva próbálják meggyőzni az Ö-valót, hogy ugyan, ne pusztítsa már el leszármazottjaikat Jeruzsálemben... majd jön a Nő, Ráchel, és saját önzetlenségére hivatkozva könnyeivel meggyőzi az Ö-valót, aki megígéri, hogy oké, elpusztítom ugyan a várost, de a zsidók még visszatérnek majd ide egyszer. S lőn.
Mielőtt még elmentünk volna bandázni és szálas cigarettát venni (nem nekem), Marci részt vett az istentiszteleten is. A kohanita áldást mint kísértet-játékot élte meg. Van benne valami. Azt szereti a judaizmusban egyébiránt, hogy lehet perlekedni Istennel, amit ez az óra a jesivában is erősen alátámasztott. Ó, igen, miazhogy! Idézet a hetiszakaszból (Váétchanán, 5Móz 3,23-7,11):

23. És könyörögtem az Örökkévalónak abban az időben, mondván: 24. Uram, Istenem te elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet; hisz ki oly Isten az égben és a földön, aki cselekednék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? 25. Hadd vonuljak át, kérlek, hogy lássam azt a jó országot, mely a Jordánon túl van, azt a jó hegyet és a Libánónt. 26. De fölgerjedt az Örökkévaló ellenem miattatok és nem hallgatott rám; azt mondta az Örökkévaló nekem: Elég! ne szólj hozzám többé ebben a dologban. 27. Menj föl a Piszga csúcsára, vesd föl szemeidet nyugatra, északra, délre és keletre és nézd meg szemeiddel, mert nem fogsz átvonulni ezen a Jordánon. 28. Adj parancsot Józsuának, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő fog átvonulni a nép előtt és ő fogja birtokba adni nekik az országot, melyet látsz. 29. így maradtunk a völgyben, Bész-Peórral szemben.

Imádom, hogy Mózes próbálkozik, bár Isten nem egyszer megmondta már, hogy nem, nem fog átkelni a Jordánon. Külön izgalom, hogy miért kell keletre is néznie, ha egyszer a Jordánon túli terület nyugatra van: a keleti részeket már pluszba meghódították vagy az izraeliták arra is táboroznak? (Na, de még érdekesebb, ha megnézzük, hogy a héber szöveg a delet mint jobbrát határozza meg - innen Tejmán/Jamin/Jordánia neve -, ti. a kelet a Tanakh északja, ha értjük mire gondolok. ) A legemberibb rész mégis, amikor Isten bárminemű átvezetés nélkül Józsua betanítását hozza föl: jelezve, hogy ennyi, slussz, téma lezárva, vagy megsajnálva Mózest és adva neki még valami elfoglaltságot, amivel energiáját lekötheti utolsó napjaiban? 

Tegnap pedig Sanyit hozta elém az este, aki Betlehem és Tel-Aviv között ingázva dolgozik harmadmagával az erőszakmentességért helyi humanista sejtek létrehozásával. Mikor találkoztunk, a tel-avivi sejtben épp harmónia-képzőművészet kulcsszavak mentén zajlott projekt. De miután mi nem ott voltunk, hanem Jeruban, vettünk kukoricát egy gömbölyű és morcos kölöktől a YMCA mellett, majd egy parkban leülve kibeszéltük a zsidónak-lenni és Izrael-állammal-szemben-a-magyarországi-zsidókhoz-képest-jóval-kritikusabbnak-lenni tézis nyavalyáit. Ha maradt volna még kicsit, és nem megy vissza Betlehembe, bemutatom a helyi haverjaimnak, akik progresszívek és ennél fogva számukra természetes az ellenzékiség Izraelben. A Damaszkuszi kapunál váltunk el - innen indulnak a buszok Palesztinába -, épp iftár time volt: ez feltűnt a jókedvű arab fiúk-férfiak tömegéből, a tűzijátékból... és az izraeli gyalogos, lovas, kocsis stb. rendőrök seregéből.

A helyiek

Chentől elköltöztem, később még valószínűleg jövök vissza hozzá, de nem kell túlzásba vinni. Arielnél szálltam meg (emberjogi aktivista fiú, írtam róla tavaly is), kedvenc utcámban lakik Jeruzsálemben, Nahlaot negyedben. Mikor elmesélte, hogy a környéken nem egy művész(lélek) stúdiója is található, nem lepődtem meg. Majd posztolok képeket is, most lusta vagyok hozzá.

Ariel lelkesen tanul vizsgáira - ami nem is baj, mert nekem sincs sok szabadidőm -, Izraelben még zajlik a vizsgaidőszak, miközben én már május 35-én kész voltam. Ami viszont izgalom, hogy a hétvégén lelép szüleihez vidékre, úgyhogy csütörtök-péntek-szombat estékre új szállásadó után kellett néznem. Ilyenkor jön jól a CouchSurfing: találtam is egy újabb Arielt, egy, a megvilágosodástól nem messze járó terapeutát, aki jelenleg siacu-oktatással keresi a kenyerét, most pedig akupunktúra-vizsgára készül. Ja, hogy mi az a siacu? Megkérdeztem, mire bemutatta rajtam. Íme:

Tegnap éjfélig arról próbált győzködni az ördög ügyvédjeként, hogy az emberiség által teremtett, folyamatosan rekonstruálódó Isten-képemmel, univerzalizmusommal stb. nem vagyok vallásos zsidó, minek akarok rabbinak menni, miért nem indítok egy új vallást. Őőő... Most épp meditál a nappaliban, amint végez megyünk világot látni.

Mindkét Ariel öt percre lakik a jesivától, ami nem hátrány. A következő szállásadó Mose lesz, őt is ismerjük már a tavalyi történetekből, szintén a közelben van. Csupa szimpi ember.

Ja és eddig mindhárom vendéglátóm vegán volt.
Én pedig cipeltem otthonról a pilóta kekszeket ajándékul (összetevők többek között: tejpor ill. tojásvalami).
Több marad nekem.