A melegfelvonulás tarka-barkasága után erős váltás következett a sötétedés utáni programomban: elsőnek az izraeli-palesztin határ túloldalán található American Colony Hotel, ami Mose kedvenc helye a városban, és ha már arra jártunk, hazafelé Meá Seárimon keresztül mentünk. (A címben szereplő Kelet-Jeruzsálem címke tulajdonképpen csupán blikkfang, belátom. De megyek majd oda is, jövő szombaton, folyt. köv.!)
Én elhiszem, hogy Mosét lenyűgözi a sok fontos ember, aki megfordul a Colony-ban - abból, hogy a kávézóban a manager előre köszönt neki, amúgy is leesett volna, hogy nem először jár itt, ha nem mondja -, de én csak az ultraburzsuj giccsparádét láttam az egészben.
Sokkal jobban izgatott a szálloda melletti mecset, ahol épp a ramadáni böjt aznapi kimenetele után volt istentisztelet jó hangos müezzinnel. Amúgy minden nap tűzijátéktól hangos a környék, ahol lakom, ti. a határtól nem messze tartózkodom, a muszlim haverok pedig rendkívül örülnek neki, hogy a napfelkelte óta tartó böjtnek végre vége.
Megjegyzem, kipa helyett most mindkettőnkön sapka volt. Ja, és nincs határőr, meg mindenféle hülyeség, hogy a zsidókat a biztonságuk érdekében nem engedik át K-Jeruzsálembe, amivel egy-két naiv/iszlamofób/ultracionista haverom riogatott.
Az American Colony Hotel egy terme. Forrás: kerdowney.com
Visszatérve az izraeli részre Meá Seárimba csöppentünk - kiderült, hogy miért élvezem én ezt a negyedet olyannyira, kísértetiesen emlékeztet Külső-Erzsébetvárosra, ahol már pár éve éldegélek. Az emberekkel és szeméttel teli utcák, a patkányok, a kóbor állatok, az egymás hátára épült házak, a rengeteg kisbolt - abszolút otthon érzem magam, mert a környék emberien gyarló, természetes. Ettől függetlenül persze nem költöznék ide, mert itt azért az emberek összetétele kevésbé vonzó...
Azt nem tagadhatom mindenesetre, hogy elképeszt, micsoda élet van ezeken a sötét utcákon még este tíz után is. A boltok mind nyitva, tele vásárlókkal, gyerekek játszanak kinn s a többi. (Ha jobban belegondolunk, mikor máskor lenne ideje szegény charediknek shoppingolni, hiszen egész nap a Talmud fölött görnyednek...)
Mose amúgy 1,5 évig ebben a negyedben lakott, ezalatt egy jesivában bóherkedett - "de az nem szivárványszínű volt, mint a tied, hanem fekete-fehér", ahogy mondta -, meg is mutatta, imitálta a jiddisül ajvékoló ros jesivát stb. Hatezren tanulnak ott. Megmutatott egy askenázi és egy szefárdi minjángyárat, ahová tizesével napi 24 órában engedik be a férfiakat, de előtte elvitt a kedvenc pékségébe, ahol megvetetett velem egy jerusalmi kugel (az ő kiejtésével: kigel) névre hallgató borsos szörnyűséget. Azzal a lendülettem kezdtem el enni, hogy ez sütemény, de aztán kiderült, hogy sós. Szerinte nincsen sábeszi vacsora enélkül. Ha eddig valahogy kibírtam, ezután is csak sikerül...
Meá Seárim éjszaka. Forrás: m1key.me
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.