Mint arról tegnap beszámoltam, a szombat esti Échá-olvasásra nem a jesivába mentem, hanem az aktuális szerelmemhez, a Kol Hanesama közösségbe: de másnap, a böjt ideje alatt már a sajátjaimmal voltam - és tanultam. Tórát Tisa B'Áv alatt nem illik tanulmányozni, mondván, az egy gyásznaphoz nem illő módon megörvendezteti a szívet, de az, hogy Jeruzsálem pusztulásáról előadásokat hallgasunk, belefér a keretbe, úgyhogy ímigyen is lőn.
A bét midrásban (tanház) - ahol a hétköznapi istentiszteletek szoktak lenni, ergo ilyenkor átvedlik bét t'filává (imaház) - körülbelül ötvenen gyűltünk össze, külsősök is: megannyi böjttől fásult arc. A máskor sziporkázó Ráv Ávigájil úgy nézett ki, mint egy takarítónő műszak végén, néha egy-egy gyomor belekorgott a prezentációkba (ekkor már 17. órájában járt a böjt): sajátos hangulatot eredményezett ez a tényező.
A bét midrás. Forrás: a Konzervatív Jesiva Facebook-oldala
Az első előadó a jesiva népszerű Talmud/Tanakh-tanára, Vered volt, aki az I. Szentély elpusztulását megelező ereci és nemzetközi helyzetről beszélt: maradjunk annyiban, hogy ez bármelyik, a témával részletesebben foglalkozó történelemkönyvben (vagy a Wikipédián) föllelhető, úgyhogy mellőzöm a részletesebb beszámolót.
A következő produkció már izgalmasabb üggyel foglalatoskodott, Ráv Mordekháj - ki tudja, talán egy jövendőbeli tanítványom így fog utalni rám is... bárcsak! - a II. Szentély pusztulásának okát földolgozó talmudi történetről vezetett együtt-gondolkodást.
A sztori nagy vonalakban a következő: adva van egy gazdag zsidaj, akinek a lakomájára egy rosszul kézbesített meghívó miatt odakeveredik nagy ellensége, Bár Kácmá. Mikor ezt konstatálja az asztalnál, a többi vendég hallatára durván elzavarja őt - a jelenlévő rabbik nem tiltakoznak. Bár Kácmának ez nyilván nem imponál, a helytartóhoz megy, és azt állítja, hogy a zsidók a rómaiak által az együttélés nevében a Szentélyhez küldött áldozatokat nem "rendeltetése szerint" használják, hanem hazaviszik és megzabálják. A helytartó egy őrrel és Bár Kácmával küld egy tehenet föláldozandó, amit B. K. - amíg az őr szendereg - kicsit megcsonkít, mielőtt még a papokhoz érne. A kohénok a tökéletlen portékát nem áldozzák fel, próbálják eltussolni, mivel nem merik az őrt szembesíteni a hibás állat tényével, aki így igazat ad B. K.-nak... A büntetés a Szentély lerombolása. (Olyan pillangó-hatás ez, amit még Jean-Pierre Jeunet is megirigyelne!)
Több konklúziót is levontunk: saját maguknak köszönhetik a zsidók a Templom pusztulását - a lason hara (rossz nyelv) divatjának, az elit - beleértve a rabbik és a papok - gyáva és önző mivoltának... A rómaiak csak a büntetés eszközei az Örökkévaló kezében.
Forrás: zionism-israel.com (...)
Hasonló a háttértörténete az 1242-es párizsi Talmud-égetésnek, ami ironikus módon Tisa B'Ávkor történt: egy, a közössége tagjai által megsértett rabbinövendék összeírta a Talmud keresztény-ellenesnek mondható kijelentéseit (ti. a Talmud egy - kis túlzással - végeláthatatlan jegyzőkönyv, amiben a bölcs gondolatok mellett a szélsőségek is megtalálhatóak), elküldte azokat az épp regnáló pápának, aki azonnyomban elrendelte a Talmud tűzre vetését. 12 000 darab példány veszett kárba a kortársak szerint - nota bene, ekkor még a nyomtatás föltalálása előtt vagyunk...
S ezzel el is jutottunk a következő, egyben utolsó előadás témájához, amit Ráv Joel vezett föl (amit minden idők legszárazabb minchája előzött meg, szóval aki eddig nem volt búvalbaszott szomorú, az most tuti az lett).
Műsorra a 41. kinát (Tisa B'Ávkor olvasott siralom) tűzte, amit a XIII. században élt Maharam von Rothenburg rabbi írt a tűzben égő Talmudokhoz. Ebben a megindító költeményben a megszólítottak az égő könyvek, rengeteg izgalmas gondolattal ("Isten, azt mondtad, te vagy a mindent felperzselő tűz, de most téged égetnek", "Szináj a királyt jelképezi, aki a fia briszén annak 70 éven belül bekövetkező halála miatt sír?", "Azok égetik el a kincsedet, akiket nem is engedtél hozzá közel?", "Tűzben adtad, tűzben veszed el?" stb.). A témában ajánlom e cikket: http://www.oztorah.com/2009/07/burning-the-books/
Minden elismerésem annak a három tanítónak, akik az energiátlanság ellenére képesek voltak ilyen érdekfeszítő előadásokat tartani, kol hakavod!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.