Nem másról volt szav Ráv Dániellel, az intézet igazgatójával az (én szempontból) első órán, mint a S'má imáról.

שְׁמַע, יִשְׂרָאֵל:  יְהוָה אֱלֹהֵינוּ, יְהוָה אֶחָד

 
Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!

(5 Móz 6:4)

Nektek is föltűnt már, hogy a s'má szó végén az ájin, illetve az echád végén a dálet nagyobb betűkkel van szedve, mint a többi? Felvilágosítottak: az ájin és a dálet összetételéből keletkezett עד azt jelenti héberül, hogy szemtanú. A hívők mind egy szálig szemtanúi az Örökkévalónak. (Ha már az echádnál vagyunk: ezen szó megnyújtóinak az életük hossza is megnyúlik, legalábbis R. Symmachus szerint; R. Aha ben Jakov rátesz még egy lapáttal: nyomjuk meg a daletet is! A kettő kombinációjának az eredménye ez lesz: echáááááááááááááááááááD!)

S nem véletlenül van ott az a "halljad": az egész S'mát úgy mondja az observant Jew, hogy füleihez is elérjen, ergo nem magában. (Én mint galád reformista azt mondom, hogy jók a belső fülek is, főleg ha a mellettük álló Áser minden dages fortét úgy megnyom S'má közben, hogy azt a szomszédban is lehet hallani.)
A Smoné Eszré/Amida nem szólít föl hangoskodásra: nem is szokás végig (hallhatóan) mondani. Tudniillik míg azt Istennek mondjuk - és Ő nyilván hallja a néma imát is -, a S'má nekünk, individuumoknak szól. Vedd észre, hogy magadnak mondod a S'mát!

Nagyon tetszett, amit a chevrutám, egy frissen érettségizett New York-i fiú mondott: szerinte "az Örökkévaló egy" azt jelenti, hogy Egy az emberiség célja. De a saját értelmezésemmel is teljesen elégedett vagyok: ne a pénzt, a gyarlóságot hajhászd, hanem az isteni nemességet.

וְאָהַבְתָּ אֵת יְהוָה אֱלֹהֶיךָ בְּכָל לְבָבְךָ וּבְכָל נַפְשְׁךָ וּבְכָל מְאֹדֶךָ. וְהָיוּ הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה אֲשֶׁר אָנֹכִי מְצַוְּךָ הַיּוֹם עַל לְבָבֶךָ. וְשִׁנַּנְתָּם לְבָנֶיךָ וְדִבַּרְתָּ בָּם בְּשִׁבְתְּךָ בְּבֵיתֶךָ וּבְלֶכְתְּךָ בַדֶּרֶךְ וּבְשָׁכְבְּךָ וּבְקוּמֶךָ. וּקְשַׁרְתָּם לְאוֹת עַל יָדֶךָ וְהָיוּ לְטֹטָפֹת בֵּין עֵינֶיךָ.וּכְתַבְתָּם עַל מְזוּזֹת בֵּיתֶךָ וּבִשְׁעָרֶיךָ.

Szeresd tehát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel. És legyenek ezek az igék, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben. Vésd be azokat gyermekeidnek és beszélj róluk, mikor ülsz házadban, mikor jársz az úton, mikor lefekszel és mikor fölkelsz. Kösd azokat jelül kezedre és legyenek homlokkötőül szemeid között. És írd azokat házad ajtófeleire és kapuidra. 

(5 Móz 6:5-9)

Mint tudjuk, napi kétszer mondjuk el a S'mát. Na de hogyan? A hagyományos zsidó hozzáállás nem elégszik meg a kavanával (szándék), a koreográfiára is komoly hangsúlyt fektet... Sámmájék meg voltak győződve róla, hogy a "lefekszel és fölkelsz" azt jelenti, hogy reggelente állva, esténként pedig fekve kell megejteni az imát. A Sámmájjal semmiben egyet nem értő Hillel - Jeruzsálem belvárosában egyébként egymással párhuzamos utcák viselik a két harcos rabbi nevét - iskolája úgy gondolta, hogy ezek itt nem fizikai cselekvésekre vonatkoznak, hanem pusztán a nap időszakára. 
Az izgalmakat csak fokozzák Tarfon rabbi szavai, aki elmeséli nekünk egy traktátusban, hogy miután kirabolták a S'má fekvés közbeni recitálása alatt, még volt pofájuk a haverjainak lehordani őt: "úgy kellett neked, miért nem Hillel tanításait követed?!"
Ezek a zsidók...

Van még ebben a szakaszban sok más izgalom is, pl. a לְבָבְךָ (szíveddel). Jogosan merül föl a kérdés, hogy miért van ott két bét - hiszen alapjáraton a szív szót csak eggyel írjuk? Erre is van magyarázata a Talmud tudósainak (mire nincsen?): Rási szerint mindkét ösztönünkkel (jécer), a jóval (j. tov) és a rosszal (j. hárá) egyaránt szeretni kell Istent. Nagyon próbáltuk ezt megérteni, de nem igazán sikerült, belőlem is csak annyi jött ki, hogy a hatalomra, gazdagságra stb. törekvő rossz ösztönével a féltékenyen szeretett Istent utánozzuk (a chevrutám köpni sem tudott, bár valószínűleg jobb is, nem díjaztam volna, ha óra közben leköp). Aki tud ennél jobb magyarázatot az Örökkévalót szerető jécer harára, ne titkolja!

De ami még ennél is "szívhez szólóbb" (ha-ha), az a בְכָל נַפְשְׁךָ (teljes lelkeddel): Rási ezt úgy értelmezi, hogy a teljes lélekkel való szeretetet magában foglalja a test föláldozását is. Példának említhető a mártírhalált halt Akiba rabbi, aki élve megnyúzása közben, utolsó pillanataiban is a S'mát mondta. Jelenlevő tanítványai hitetlenkedéseire csak így reagált: "Most tudom igazán átélni az imát, és pont most ne mondanám?" (Berakoth 61b) Élete végig húzta az echád daletjét.

וְהָיָה אִם שָׁמֹעַ תִּשְׁמְעוּ אֶל מִצְו‍ֹתַי אֲשֶׁר אָנֹכִי מְצַוֶּה אֶתְכֶם הַיּוֹם לְאַהֲבָה אֶת יְהוָה אֱלֹהֵיכֶם וּלְעָבְדוֹ בְּכָל לְבַבְכֶם וּבְכָל נַפְשְׁכֶם. וְנָתַתִּי מְטַר אַרְצְכֶם בְּעִתּוֹ יוֹרֶה וּמַלְקוֹשׁ וְאָסַפְתָּ דְגָנֶךָ וְתִירֹשְׁךָ וְיִצְהָרֶךָ. וְנָתַתִּי עֵשֶׂב בְּשָׂדְךָ לִבְהֶמְתֶּךָ וְאָכַלְתָּ וְשָׂבָעְתָּ. הִשָּׁמְרוּ לָכֶם פֶּן יִפְתֶּה לְבַבְכֶם וְסַרְתֶּם וַעֲבַדְתֶּם אֱלֹהִים אֲחֵרִים וְהִשְׁתַּחֲוִיתֶם לָהֶם. וְחָרָה אַף יְהוָה בָּכֶם וְעָצַר אֶת הַשָּׁמַיִם וְלֹא יִהְיֶה מָטָר וְהָאֲדָמָה לֹא תִתֵּן אֶת יְבוּלָהּ וַאֲבַדְתֶּם מְהֵרָה מֵעַל הָאָרֶץ הַטֹּבָה אֲשֶׁר יְהוָה נֹתֵן לָכֶם. וְשַׂמְתֶּם אֶת דְּבָרַי אֵלֶּה עַל לְבַבְכֶם וְעַל נַפְשְׁכֶם וּקְשַׁרְתֶּם אֹתָם לְאוֹת עַל יֶדְכֶם וְהָיוּ לְטוֹטָפֹת בֵּין עֵינֵיכֶם. וְלִמַּדְתֶּם אֹתָם אֶת בְּנֵיכֶם לְדַבֵּר בָּם בְּשִׁבְתְּךָ בְּבֵיתֶךָ וּבְלֶכְתְּךָ בַדֶּרֶךְ וּבְשָׁכְבְּךָ וּבְקוּמֶךָ. וּכְתַבְתָּם עַל מְזוּזוֹת בֵּיתֶךָ וּבִשְׁעָרֶיךָ. לְמַעַן יִרְבּוּ יְמֵיכֶם וִימֵי בְנֵיכֶם עַל הָאֲדָמָה אֲשֶׁר נִשְׁבַּע יְהוָה לַאֲבֹתֵיכֶם לָתֵת לָהֶם כִּימֵי הַשָּׁמַיִם עַל הָאָרֶץ.

 

És lesz, ha hallgattok parancsolataimra amelyeket én ma nektek parancsolok, hogy szeressétek az Örökkévalót, a ti Isteneteket, hogy szolgáljátok őt egész szívetekkel és egész lelketekkel, akkor megadom országtok esőjét annak idejében, az őszi esőt és a tavaszi esőt, és betakarítod gabonádat, mustodat és olajadat. És adok füvet meződön barmodnak és te eszel és jóllaksz. Őrizkedjetek, hogy el ne csábíttassék szívetek, és ti eltértek és szolgáltok más isteneket és leborultok előttük; akkor fölgerjed az Örökkévaló haragja ellenetek és elzárja az eget, hogy ne legyen eső és a föld ne adja meg termését; és ti elvesztek hamar a jó országból, melyet az Örökkévaló nektek ad. Vegyétek azért eme szavaimat szívetekre és lelketekre, és kössétek azokat jelül kezetekre és legyenek homlokkötőül szemeitek között. Tanítsátok meg azokra gyermekeiteket, beszélvén azokról, mikor ülsz házadban, mikor jársz az úton, mikor lefekszel és mikor fölkelsz. És írd azokat házad ajtófeleire és kapuidra.  Hogy sokasodjanak napjaid és gyermekeitek napjai a földön, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiteknek, hogy nekik adja, mint az ég napjai a föld fölött. 

(5 Móz 11:13-21)

Érdemes megfigyelni, hogy míg eddig E/2 személyben szól hozzánk a Tóra, hirtelen átvált T/2 személyre. Eddig csak az egyén felelősségéről szólt, de most ismerteteti a közösség dolgát is.

וַיֹּאמֶר יְהוָה אֶל מֹשֶׁה לֵּאמֹר. דַּבֵּר אֶל בְּנֵי יִשְׂרָאֵל וְאָמַרְתָּ אֲלֵהֶם וְעָשׂוּ לָהֶם צִיצִת עַל כַּנְפֵי בִגְדֵיהֶם לְדֹרֹתָם וְנָתְנוּ עַל צִיצִת הַכָּנָף פְּתִיל תְּכֵלֶת. וְהָיָה לָכֶם לְצִיצִת וּרְאִיתֶם אֹתוֹ וּזְכַרְתֶּם אֶת כָּל מִצְו‍ֹת יְהוָה וַעֲשִׂיתֶם אֹתָם וְלֹא תָתֻרוּ אַחֲרֵי לְבַבְכֶם וְאַחֲרֵי עֵינֵיכֶם אֲשֶׁר אַתֶּם זֹנִים אַחֲרֵיהֶם. לְמַעַן תִּזְכְּרוּ וַעֲשִׂיתֶם אֶת כָּל מִצְו‍ֹתָי וִהְיִיתֶם קְדֹשִׁים לֵאלֹהֵיכֶם. אֲנִי יְהוָה אֱלֹהֵיכֶם אֲשֶׁר הוֹצֵאתִי אֶתְכֶם מֵאֶרֶץ מִצְרַיִם לִהְיוֹת לָכֶם לֵאלֹהִים אֲנִי יְהוָה אֱלֹהֵיכֶם.

 

És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy készítsenek maguknak rojtot ruháik szögleteire nemzedékeiken át; és tegyenek a szöglet rojtjára kék bíbor zsinórt. És legyen nektek rojt gyanánt, hogy lássátok azt és megemlékezzetek az Örökkévaló minden parancsairól és megtegyétek azokat, hogy el ne térjetek szívetek és szemeitek után melyek után paráználkodva járnátok; hogy megemlékezzetek és megtegyétek minden parancsolataimat és szentek legyetek a ti Isteneteknek. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából, hogy legyek nektek Istenetek; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

(4 Móz 15:37-41)

Ami pedig ezt a záró passzust idézi, hadd idézzek a bár micvómon elmondott drósémból...

[A ciceszről:] "Fogjuk fel úgy, mint a csomót a zsebkendőn, amit nem szabad, de nincs is miért kibontani. Hiszen ha megfeledkezünk a törvényekről, annak könnyen lázadás lesz a vége: mi sem könnyebb, mint ledobni magunkról a felelősséget, lásd Korách esetét, aki a midrás szerint ki is parodizálja ezt a rendelkezést azzal, hogy Mózes elé áll gyapjúból font kék lepelben, kérdezvén, hogy ez is megteszi-e, tudniillik ez is magába foglalja a cicesz négy kék színű gyapjúrojtját. (...) Természetesen szemlélőrojtok nélkül is lehet az ember hűséges; nekem például meggyőződésem, hogy tartom magam ahhoz, amit hirdetek, cicesz viselése nélkül is."

×

Na, Áser, remélem most boldog vagy. Te kérted, hogy írjak valamit komolyat is. :-) (Szerintem ez volt az első szmájli a blogon amúgy.)

(A héber szöveg a he.wikisource.org oldalról származik, a magyar fordítás a zsido.com-ról.)