I. Izrael
Esztert tucatszor zaklattam zavarosabbnál zavarosabb halakhikus problémáimmal - többnyire tudta a választ, nem hiába tanul különböző jeruzsálemi vallásos oktatási intézményekben -, aztán egy kellemes téli délután kifakadt G-talkon, hogy "Mordi, basszus, miért nem jelentkezel valamelyik jesivába?"
S lőn.
Langer Ármin: Zsidajok
5772-ben purimkor Jeruzsálemben konferenciázgattam a zsinagógám színeiben, s ha már arra jártam, benéztem a Konzervatív Jesivába, ami az Eszter által ajánlott helyek közül a legszimpatikusabb volt (~a legtöbb ösztöndíjat kínálta). Az egyik ottani tanárba már korábban is szerelmes voltam - mikor a pesti Limmudon volt, mint lelkes önkéntes idegenvezettem kicsit -, de aznap szerelmes lettem még egy másik ottani hakhamba is, aki elvitt purimolni a saját, vidéki zsinagógájába, bemutatott a családjának stb.
Ezek után nem volt kérdés, hogy meg kell szerezni azt az ösztöndíjat. Sikerült is (ahogy Eszter mondaná: kellenek a csóró kelet-európaiak, hogy az amcsidús jesiva statisztikáit javítsák), úgyhogy alles was veilig, ahogy a holland énekli.
Egy jiddisista cimbitől, akinek egyelőre nem sikerült kiderítenem a héber nevét - márpedig a blog egyik koncepciója, hogy mindenki csak ilyen változatban fog szerepelni -, sikerült szereznem egy 5 m2-es lakosztályt, úgyhogy nem fog rászorulni a Függetlenségi Parkban való éjszakázásra.
Délelőtt ulpán, délután közös Szentírás-értelmezés, filozófiai disputák, ima-vezetési gyakorlatok, nuszách-tanulás stb., reggel sáchárit, délután minchá, este mááriv... Még mindig nem fogtam föl, hogy holnaptól ez lesz a menetrend. Az "alig várom" enyhe kifejezés.
Mikor először mondtam Ásernek, hogy mi lesz a programom július-augusztusban, összecsapta a tenyerét, majd nevetve fölkiáltott: "Ezt is megértük, Mordechájból jesiva-bóher lett!"
Meg hát!
S ez még csak a kezdet... A "kiruccanás" és a mordecháji életút szempontjából egyaránt.
II. Palesztina
... s most jön az izgalmasabb (?) rész.
Elkötelezett vagyok az erőszakmentesség iránt (aktivista pályafutásomat nem véletlenül kezdtem a Humanista Mozgalomban), szkepticizmusomnak az izraeli politikai elittel és a jelenlegi, palesztinbarátnak nem éppen nevezhető diskurzussal szemben nem győzök hangot adni.
A világot fekete-fehérben látók több képviselőjétől már meg is kaptam épp ezért az "antiszemita" jelzőt; először egy tárlatomon, amin a problémáimat művészetbe öltöttem. (De részesültem már ebben a jelzőben azért is, amikor egy melegbarát sábát sáchárit istentiszteletet szerveztem, erről rövidesen írok még.)
Imigyen, ha úgyis Izraelben tartózkodom, és a kurzus vége után még van bő egy hetem a Bécsbe visszarepítő gépig, logikus kilátogatni Ciszjordániába. De ha már ott vagyok, hasznosítani is illenék magamat, turistáskodni önmagában nem elég inspiráló, világmegváltó ars poeticámmal döcögve összeegyeztethető: a lotáni Ráv Dániél segítségével találtam egy farmot, ami egy Ariel nevű illegális telep mellett található. Itt fogok - előreláthatólag - egy hétig mezőgazdasági munkával palesztin GDP-t termelni.
Mikor kinn leszek, pont Ramadán hava van a muzulmán testvéreknél. Ilyenkor teoretice napkeltétől napnyugtáig nem iszik, nem eszik a muszlim ember. Őszintén szólva engem izgat a gondolat, hogy együtt böjtöljek a többiekkel, de még meglátjuk...
Meg hát!
G. (szabadkőműves, de nem zsidó) szerint az iszlám követőjeként fogok visszatérni. Szerintem csak a látóköröm fog tágulni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.