Rizsa

Ramallahból üzenem az összes, a cionista-neolibsi/neokonzi média iszlamofób hangulatot gerjesztő manipulációjának szokás szerint bedőlő haveromnak, akik olyanokkal riogattak, hogy zsidókat nem engednek át a határőrök a demarkációs vonalon, és úgyis tudni fogják rólam, hogy komcsi agitátor vagyok, ergo rögtön bezsuppolnak: Palesztinába menet még csak ellenőrzés sem volt, a kisbuszunk rajta a tucatnyi arabussal és velem a Damaszkuszi kaputól számítva bő fél óra alatt Ramallah főterén volt.

A vegetáló Cúr Hádászá után Ramallah nyüzsgése arcon ütött, de hamar magamhoz tértem, pár perc múlva már jól esett a változatosság (és végre mást is láttam, nem csak zsidót). Az utca tele emberekkel, bárhová nézek, árusok, izgi gyümölcsöktől kezdve lepényeken át ruhákig bármit megtalálhatnék, ha keresnék – de ehelyett csak hagyom sodorni magam az árral és minden harmadik szembejövővel szerelembe esek. Ezzel párhuzamosan minden ötödikből nézem ki, hogy leköpne, és minden kétszázadikból, hogy leszúrna, ha tudná... De ez az utóbbi érték Magyarországon is hasonló.
Nem érzem magamat egy cseppet sem idegenebbül, mint mondjuk Rómában vagy Oslóban. (Tudni kell, hogy egy olyan germániai óvodába jártam, ahol szinte csupán magamfajta második generációs bevándorlók voltak, törökök, szírek, jugók stb. Mikor Rotterdamban életemben először egy kizárólag arabok és afrikaiak által lakott kerületbe tévedtem, nem megijedtem, hanem egyre kíváncsibbá váltam. Mellesleg mikor másodjára voltam R'damban, épp a fekete kisebbségnek volt valami fesztiválja, fantasztikus hangulat volt – aztán megharagudott rám a barát, akit meglátogattam, ti. ahelyett, hogy vele mentem volna a meleg szülőkről szóló workshopra, négerekkel buliztam. Ongelooflijk...)

Vendéglátóm, Anan bosnyák származású, de már Palesztinában született egyetemi hallgató, szeressük. 16 körül tervezett fölszedni a Főtéren; én délre érkeztem a városba, úgyhogy volt időm bőven nézelődni – útközben sikerült elfogyasztanom életem valószínűleg legolcsóbb ebédjét, 3 sékelért (170 Ft) egy zöldségekkel jól megrakott falafelt pitában, ami Jeruzsálem csóró környékein is több mint 10 sékel. Magammal hoztam az ösztöndíjam maradék részét, 400 sékelt, mondván, hátha szükség lesz mindre, de valami azt súgja, hogy utolsó jeruzsálemi napjaimra még elég tőkém marad jó kis könyveket venni... Vagy nem. Meglátjuk.

Vacsorára, aminek elkészítésében aktívan közreműködtem, helyi fincsiségeket ettünk, a palacsintaszerű édesség (katajef) elkészítésére még meg is tanított, úgyhogy amint hazaérek, Pesten meghonosítom. Szegényem reggel óta nem evett és ivott, hála Ramadán havának, de ez a legkevésbé sem látszott meg rajta.
Evés után pedig nekiálltunk nézni egy televíziós sorozatot, ami arról szól, hogy miképp rabol ki egy csapat egyiptomi kemény legény egy izraeli bankot. Hehe. Anan szerint politikai komédia, de én csak azt látom belőle, hogy non-stop lövöldöznek... meg hogy ez sem sokkal jobb, mint amikor a nyugati médiában a muszlimokat barbárokként ábrázolják.

Képek

Borzasztó érzés volt látni az egyik legalapvetőbb emberi jogot, a szabad mozgás jogát (valamint az emberi méltósághoz valót és még sok másikat) semmibe vevő falat az ellenőrzőpontnál, reméljük, minél hamarabb egykori berlini társa sorsára jut.

Arafat-kultusz az van dögivel. A dinnyéket árusító pasas bódéjának a falán éppúgy kinn van Arafat képe, mint a gyógyszertárban vagy csak úgy random módon az utca falain, mint a fentebbi esetben. A grafika előtti tábla amúgy megérzésem szerint mártíroknak állít emléket, de még nem beszélek arabul, úgyhogy ez csak intuíció. Valaki igazán megerősíthetne/megcáfolhatna.

Nem mindenki a duális állam híve ezen az oldalon sem, de hát szélsőjobberek mindenhol vannak. Mennyivel békésebb lenne a világ nélkülük...

Ramallahot Ciszjordánia Párizsaként is emlegetik. Elég erős a hasonlat, sokat töprengtem, hogy vajh minek köszönhető... Talán ennek az utcának? Forrásaim azt mondják, hogy a városban különösen erős a szekuláris-feminista réteg, és szexuális kérdésekben is nyitottabbak az átlagmuszlim településeknél, de ennek ellenére szinten minden nő csadorban parádézik. Az biztos, hogy Anan rendkívül taktilis, minden második mondata után hozzámér, megbök, megveregeti a vállamat vagy valami, de szerintem ez az araboknál Szaud-Arábiában sincs másképp. No mindegy. Amúgy a kép baloldalán egy izgi fölhívás olvasható: bojkottáld a következő izraeli termékeket, hiszen ugyanez a nemzet húzta föl a falat, űzte el a rokonaidat stb.

Egyesek a szocializmusban látják a megoldást: egy demokratikus, szekuláris államban, ami a mai Izrael és Palesztina területén fekszik, de se nem zsidó, se nem muszlim - ergo mindkettő, és annál sokkal több. Írtam erről egyszer egy cikket, majd posztolom. Addig is: SZABADSÁGOT KÁNAÁNNAK!

Szerte az egész városban köpködnek, a fiúk és férfiak egyaránt. Akkor meg ne csodálkozzunk, hogy kupi (~ másodlagos tisztaság) uralkodik itt, kéremszépen.

Íme a magyar, svájci és ír külügyi képviselet. Menő! Láttam ezenkívül még román, brazil és egyiptomi zászlós kirendeltségeket, de biztos van több is.


Az első és utolsó kukát Ramallahban a brit konzulátus kertjében találtam. Ez a kép ott készült, és a szemetesláda helyett én szerepelek rajta, ti. valaki nehezményezte, hogy sosem publikálok fényképeket magamról a blogon, és egyáltalán honnan tudjuk, hogy én tényleg a Közel-Keleten vagyok-e és nem az erzsébetvárosi garzonlakásomból posztolok mindennap. Íme a bizonyíték!

Utószó

Egyébként tök jó, hogy ma reggel még azt posztoltam, kedden Bét Lechemben leszek, most pedig már úgy tűnik, Nabluszban, pusztán azért, mert az ottani kapcsolatnak szebb a szeme. Valamint szintén mellette szól, hogy palesztin, márpedig a másik vendéglátó-jelölt határozottan angol. Sorry, darling. (Ebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy nekem tulajdonképpen a város tök mindegy, és részben ez igaz is. Ha nem múlik rajta a világbéke, szeretek sodródni, nem-tervezni, meggyőződésem: bárhogy is alakul az út, ígyis-úgyis élvezni fogom, és hasznos lesz a fejlődésem szempontjából.)