Elonnal a sötétedés utáni Gán HáÁcmáutban kezünkben mangólével és palesztin sörrel - szerinte ez utóbbi jóval fölülmúlja az izraelit - kiváló témát találtunk: a CHABAD. Tisa B'Ávkor, amíg én a jesivában korgattam a gyomramat, ő otthon a tévéképernyőt bámulta, ahol minden adó vallással kapcsolatos műsort sugárzott. Sikerült kifognia egy olyat, amin egy Vietnámba száműzött küldött chábádnyik családról készült, akik nemrég megalapították ott az ország első Chabad-házát (mazl tov!).
Mendelssohn, hászkálá, reformjudaizmus stb. utca bezzeg nincs.
Elon számára a "dati" (vallásos) kifejezés egyet jelentett a háborgó őrülttel egészen addig, amíg nem hallott tőlem a progresszív és maszorti irányzatokról, úgyhogy kijelentéseit kezeljük fenntartással - mindenesetre a filmről a következőket mondta: a feleség kifejezte örömét afellett, hogy a kiválasztott nép tagja, és nem sárban és disznók között kell élnie és azt a szemetet ennie, amit a vietnámiak.
A férj se volt kutya, elmesélte, azért jöttek ide, hogy minél több zsidó származású embert rátereljenek a zsidó útra. Értsd: aki neológ, vagy urambocsá' reform, az nem is igazi bibsi? Aki havonta egyszer elmegy a Bálint házba egy kerekasztal-beszélgetésre, és büszkeséggel néz a Rumbach utcai zsinagógára, az nem lehet zsidó? Aztán mutattak egy vágóképet egy sábáti vacsoráról, ahová beszervezték a város több zsidóját is... de ha az illető zs. korábban hozzáment egy gojhoz (sic!), a párja "véletlenül" nem kapott meghívót.
Nica, az ulpántanár is mesélt egy jó sztorit a minap: egy normális (=ortodox hátterű) családban az egyik lány bechabadult. A família tagjai külön éltek, aztán egyszer csak valami lifecycle event kapcsán összeültek nagy lakomára, ahol a chabadnyik csaj ultraérzékenységét a kóser étkezésre figyelembe véve olyan salátát szolgáltak föl, ami kizárólag uborkából és paradicsomból állt. Tekintve, hogy vegetáriánus a kaja, gondolták, biztosan kóser. Igen ám, de mit tett az ifjú hölgy?
A saláta egy részét kidobta a kukába a többiek szeme láttára, ti. van egy olyan előírás, hogy a termény valahányad részét nem szabad elfogyasztani. (Ziher, ami ziher alapon, elhajította, bár Jeruzsálemben aligha lehet olyan zöldséget venni, aminek a termőföldjén ne végezték el volna el ezt a műveletet.) Igen ám, de még ha nem is cselekedték volna meg ezt a rituálét a termelők, ki mondta azt, hogy a zöldséget a kukába kell dobni? Ez lenne a lényeg? Nem a szegényebb embertárs, a kutyád vagy bármi...?
Ha jól viselkedtek, fölépül a Harmadik Bész HáMikdás (Szentély): légoljatok tfilint, tartsátok a kasrutot, legyenek zsidó könyvek a háztartásban stb. Hirdetés a Chabad-központ oldalán.
Mose - aki önmagát autentikus ortodoxnak definiálja - szavaival élve: a Chabad és a Na Nachok "Dead Rabbis' Society". (Halott rabbik társasága.) Ezzel el is intézi őket. Ami engem illet, egy biztos: a Szim Salomon és a Dor Chádáson kívül a legjobban magamat a chabadnyik rabbik által vezetett Telekiben és Vasváriban éreztem. Bár ha Pesten is ennyire sujkolnák a lubovicsi rebbe messiás-mivoltát (mint ahogy teszik azt Jeruzsálemben), akkor kevésbé lennék lelkes... Szerencsére nem erre helyezik a hangsúlyt, hanem a zsidóság pozitív megélésére, a Mazsihisz holokauszt-mantrájától való elszakadásra stb., amikkel abszolút rokonszenvezek. De ha legközelebb látok egy chabadnyik standot, ahol letámadják a pasikat, hogy "zsidó-e vagy?", és ha a válasz "igen", tfilint tekernek rá, nyitok egy pultot az utca túloldalán, és a csajokat is megismertetem az imaszíj használatával.
Bárhova nézek, ott integet a "messiás-király".
Hát igen, fény és bioritmus - ez maga a karalábé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.